Közönséges borbolya

A borbolya egy aromás cserje, amelyet díszfaként is termesztenek, de elsősorban gyógycserjeként. Közép- és Dél-Európában (a mediterrán térségen kívül) található, és nem túl igényes a talajra. Ez a cserje a napos vagy részlegesen árnyékos helyeket és a meszes talajt kedveli. A közönséges borbolya már az ókori Görögország óta ismert. Gyümölcseiből lekvár, kompót vagy gyümölcslé készíthető. A borbolyakéregből készült leves jó a szervezet megtisztítására. A levelekből tinktúrát is lehet készíteni, amelyet aztán epehólyaggyulladás vagy májbetegségek kezelésére használnak. Antioxidáns hatású, vizelethajtó, csökkenti a menstruációs panaszokat, kezeli a szemgyulladást, az emésztési problémákat, megtisztítja a szervezetet a vírusoktól, gombáktól, segít a fekélyek gyógyításában, csökkenti a vérnyomást, a vércukor- és koleszterinszintet. Még a metabolikus szindróma megelőzésében is segíthet, és elősegíti az egészséges szájüreg kialakulását. A borbolya termése vizelethajtó és gyulladáscsökkentő tulajdonságokkal rendelkezik. Egyéb egészségügyi előnyei mellett a berberin nevű anyagot is tartalmazza, egy alkaloidát, amelynek a fent említett máj- és epehólyagbetegségek gyógyítását tulajdonítják, de nem szabad elfelejteni, hogy nagy dózisban mérgező. A mellékhatások hányás, hasmenés görcsök, vérnyomás-, pulzusszám-, légzéscsökkenés formájában jelentkezhetnek. A közönséges borbolyának nagyon kemény fája van, amit faragásból és asztalosmunkából használtak.