Hisztidin

A hisztidin egyike a esszenciális aminosavaknak, azaz olyanoknak, amelyeket az emberi szervezet nem tud saját maga szintetizálni, hanem táplálékkal kell pótolni. Először 1896-ban izolálta Albrecht Kossel német orvos, aki a fehérjékkel és aminosavakkal kapcsolatos kutatásaiért 1910-ben elnyerte a fiziológiai vagy orvosi Nobel-díjat.

A L-hisztidin megtalálható a marha-, sertés- és csirkehúsban, a tojásban, a szójában, a kukoricában és a babban.


A hisztidin fontos a szöveti struktúrák megfelelő növekedéséhez és helyreállításához. Fontos az idegsejteket védő mielinhüvelyek megfelelő felépítéséhez, és hasznos az Alzheimer- és Parkinson-kórban. Az L-Hisztidin szükséges a vörösvértestek termelődéséhez és a vérszegénység kezeléséhez. Védi a szöveteket a sugárzás vagy a nehézfémek okozta károsodástól; anyagcseréje pedig az immunrendszer működésében, a gyomorszekrécióban és a szexuális működésben szerepet játszó hisztamin és a karnozin szintéziséhez vezet. Antioxidáns és gyulladáscsökkentő hatású. Elősegíti a szövetek növekedését és helyreállítását. Segít a szív védelmében a magas vérnyomás csökkentésével. Segít elnyomni az étvágyat.


A megemelkedett hisztidinszintet olyan betegségekben figyelték meg, mint a hisztidinémia, propionsavhiány (az aminosav-anyagcsere veleszületett hibája), leucinózis (juharszirupos betegség), asztma. Alacsony hisztidinszintet találtak reumás ízületi gyulladásban (krónikus ízületi betegség), krónikus veseelégtelenségben, tüdőgyulladásban szenvedő gyermekbetegeknél, egyes skizofrén és mániás betegeknél, valamint ADHD-s betegeknél.